Ez a blog rólam szól, arról,hogy miről mit gondolok, mi jár éppen a fejemben és mi szórakoztat. Az írások sajátok (ha nem,akkor azt jelzem).
jelmondat:
"Keresem a csipetnyi izgalmat, sóhajnyi borzongást, ami nélkül nincs értelme élni."
(Ha eljön Joe Black)
Olvasgasd csak nyugodtan... :)
Az első vizsgaidőszak,amin szerencsémben áll részt venni... mondhatom eddig elég nagy szívás... 1. szétfolyik az agyam a sok információtól 2. unalom a köbön 3. közel s távol semmi arc, de a kutya legalább megpróbál szórakoztatni úgy a hajnali órákban... reggel... és késő este... napközben még ő is alszik, bárcsak én is ezt tehetném.
De ha úgy vesszük még csak egy vizsgám volt, az is internetes és hát... hogy is mondjam, volt segítségem, de 100%-os lett és ez uh...
Ez olyan,mint mikor futsz csak úgy (ebben a fura és érthetetlen dologban azért vagyok járatos kissé,mert nyár elején próbáltam... felkelsz 6-kor hajad,mint a szalma, de harcos kedved,mint Xéna, aztán meg 50 m futás, 100 m gyaloglás etc. így megy ez) na és futsz és már úgy vagy vele,hogy nem bírod,aztán meg:jön a "jaj,ne legyél már ilyen anyám asszony katonája" és futsz tovább... rászánni magad valamire nagyobb meló,mint megcsinálni azt.
De a befektetés megtérülhet persze, csak szívás,hogy egyszer kapsz egy jó hírt, hogy megvan az UV... (ellentmondásos), aztán meg jön,hogy "ezt neked a matekod meg benyelt egy karót" hát jó... de nincs más hátra,mint előre, legyünk optimisták.
És,hogy fura-e Laura nélkül tanulnom (ha esetleg... netalántán... véletlenül... de ne agy' isten, amit nem fogok nagy I-vel írni,mert nem) valaki nem tudná,hogy ő ki,akkor mondom csak,hogy az orvosis ikertesóm (képzeletbeli természetesen...). Szóval nem olyan gáz, csak ne kötné le állandóan valami vagy valaki... vagy valakik a figyelmemet... -_-
Íme Károly,a gitárunk. Anya sulijában találta a takarítónő egy szekrényben és ki akarták dobni,de megmenekült a kárhozattól és most náluk tartózkodik. Hát.... én most meg nem próbálom fordigatni ezt a képet. Hidje el mindenki,hogy ez nem egy optikai csalódás...függőlegesen és vízszintesen is egy gitár.
A "Belga csoda",ahogy a boltban mondták,mert igen... már elvuttem újrahúroztatni,ha esetleg a kép láttán felmerült ez a kérdés... A Belgák elvileg szar gitárokat csináltak/nak, de ne bántsuk már a szegény öreget. (Hogy miért Károly? Kreativitás ember... /Frakk a macskák réme/ )
Mondjuk az egy jó kérdés,hogy ki fogja nekem ezt az egészet megtanítani... jó kérdés...
Ez a szám szerepelt szinte idegesítően sokszor (na jó,azért neeem) az Álom luxuskivitelben című Audrey Hepburn filmben. Szép-szép. Ja és Mr. Bignek is ez az egyik kedvenc dala,azt meg nem is magyarázom,hogy ki az a Mr. Big...
Kislányos lelkesedésem nem ismer határokat... az ő esetében. <3
Frank Sinatra: It was a very good year
Erről is Mr. Big jut eszembe,mert ő is énekelte ezt Carrienek egy részben... ha egyszer ezt nekem elénekelné egy pasi... hm... ásó-kapa-nagyharang :D
Sinatra amúgy mániás depressziós volt,ami hát... már nem hangzik valami jól...
Eric Burdon: Lucille oh... azok a 60-as évek (sóhaj) meg eleve a The Animals,meg eleve,hogy van ember rajtam kívül,aki tudja,hogy mi az a The Animals (Taps!)
Edith Piaf: La Vie En Rose
Aretha Franklin: Natural woman
Republic: Szemében a csillagok
Demjén Ferenc: A szabadság vándorai
Ákos: Szimbád dala hm... Ákost nagyon szeretem csak ezzel a Tipikus sztereó dolgával hagyjon fel... mert kapuzárási pánik érzetet kelt,ha nem is a szó szoros értelmében...
Ha az embernek okos telefonja és új fejhallgatója van,akkor a kényszertől szinte viszket a... feje vagy a keze vagy nem is tudom,hogy mije,hogy új számokat,albumokat "szerezzen meg" (ez a hivatalos verzió).
Amanda Jenssen: svéd énekesnő (jazz,soul,rock mi kell még?!) és férfi vokál van a számaiban <3 őrület
Caro Emerald: (jazz,rock and roll gr... karamba, mondaná Adams)
Hogy Ray Charles-ről már ne is beszéljünk... félelmetes. (jazz,blues,soul,country... és minden,mi szem szájnak ingere vagy inkább a fülnek)
Nemrég megnéztem a róla készült életrajzi filmet is. Jamie Foxx félelmetesen jól játszik benne... van egy rész,mikor leveszi a szemüvegét és kinyitja a szemét,na akkor látszik a különbség. Felejthetetlen, de Oscart is kapott érte!!!
Ismét visszatérek,mint hamvaiból feltámadt főnix,csak úgy a magam és magam szórakoztatására. Mivel időm,mint a tenger,próbálok majd többet írni ja...
Az előző részek tartalmából:
Ha jól láttam,akkor október elei volt az utolsó bejegyzésem (az előző Pritteset nem számítva,amit most sikerült élesítenem) és azóta bizony történt egy és más, de mindjárt előveszem a naptáram és beugrik,hogy mik voltak ezek a NAGY dolgok. (Pont ma mondta amúgy infón a tanár,hogy az egész életünket ki lehetne rakni facebook-os meg ilyesmis bejegyzésekből. hát... ha ezt látja,akkor csukja be a szemét kérem vagy ne is,mert azt elmondanám,hogy jó fej és tök fiatal... de ha becsukta a szemét,akkor ezt már úgy se látja ugye... na mindegy.)
áááááááá október 5-én mentünk el megnézni (először...) a Looper, a jövő gyilkosát.
Akárki akármit mond,nekem baromira tetszett,mert nem volt sablonos (kivéve,mikor Bruce élő... vagyis már nem is annyira élő,de emberi pajzsot használ hm... uncsi), lehetett rajta röhögni és és és megijedni,félni és felszisszenni. Durva volt,pont,ahogy szeretem... XD De a társaság,akikkel mentem,már valahogy nem annyira osztozott a lelkesedésemben...
De Gergő megmondja a tutit,mint mindig. "Fel-fel vitézek a csatára"... :D
Aztán következő héten jártam a Füvészkertben,egy élmény volt,de tényleg... fű,fű,fű,hopp egy fa,fű,fű,fű... ismertebb nevén "gaz",csak kár,hogy ezt a fascikulusban már nem fogadják el. A fascikulus nem tudom,hogy mi amúgy,de baromi sok növény latin nevét kell megtanulni. pl.: Berberis vulgaris- közönséges sóskaborbolya, Berberidaceae-borbolyafélék családjába tartozik, a Ranunculales- boglárka virágúak rendjébe tartozik és a Ranunculidae-boglárkaszerűek alosztályába tartozik. Ja igen és: Regnum: Plantae, Subregnum: Viridiplantae,Infraregnum: Embryophyta,Phylum,divisio: Tracheophyta,Subphylum: Spermatophytina,Infraphylum: Angiospermae,Classic: Magnoliopsida... pf... no komment
Aztán tönkrement a fülhallgatóm és vettem végre egy fejhallgatót,de Laura szerint így elszigetelem magam a külvilágtól... blabla,de menő.
Aztán megismerkedtem a szuper férfival ááááááááá XD,hogy ezt miért írom ide,azt nem tudom... na mindegy, aztán muffint sütöttem és beteglátogattam. A sütőtökös muffinom valami isteni lett a múltkor, nekem legalábbis ízlett,nagyrészt én is ettem meg... hm... ez érdekes,most így belegondolva...
Fodrásznál is voltam,hogy egy fodrásznak mennyit kell tudni beszélnie,nekem meg mennyit kellett tudnom hallgatni, művészet ez már magában is. Apa hívott,mondtam,hogy most ülök a székben,erre fél óra múlva: "Na milyen lett a hajad?" "Apa,még mindig itt ülök a székben..."
Viktor szülinapját is megültük,aztán meg... hm... ez maradjon titok...
ááááááááá és "osztály találkozónk" is volt,mennyi szép és nem annyira szép,de emlék jutott róla az eszembe és egy "új barátot" is szereztem, a sors keze,bár ő ezzel nem teljesen értene egyet. Furcsa,végtelenül és megmagyarázhatatlanul furcsa...
Érzelmi hullámvölgyek mindenfelé, válságok és beteljesedések hm... zajlott az élet. Nem volt egy perc nyugtom sem... majd bővebben is kifejtek pár dolgot.
"Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s ugy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelzőkarókat gátakat" /Babits/
Ismételten teltek és múltak a napok, hetek és lassan ott tartunk,hogy már négy hete járok egyetemre. Az a fura,hogy nekem ez az idő olyan gyorsan elrohant, mintha csak tegnap kezdődött volna minden... mások pedig már teljesen "lemerültek", az emberek nem járnak be az órákra... én meg... kétszer is eljátszottam azt magammal,hogy órákkal hamarabb jelentem meg egy óra előtt,mint ahogyan azt kellett volna. pl.: tegnap is,mondom: "Milyen ügyes vagyok, egész előtt 5 perccel tűnök fel a színen, bemegyek, lehuppanok egy székre és kezdődik is az óra..." DE találkoztam két orvosis emberrel, akiktől megkérdeztem,hogy Laura elment-e már,erre ők: Laura? Majd csak egy óra múlva jön... erre én: MICSODA??? Felnézek a Dóm tornyára és valóban... egy órával hamarabb jöttem, de hogy hogyan hoztam össze, azt magam sem értem... Ez a tudatalattim, hogy szeretek egyetemre járni... milyen ciki... vagy nem?! De legalább beszélgetni volt kivel és ez tök jó,mert habár Norbi és Örsi nem ismernek, hogy Laura mit mondogat el róla, azt én nem tudom... de ahogyan L. beszél róluk,mintha én is ismerném őket... egy kicsit fura,de ez már így lesz.
Az SZ. betűs érzelmek csillapodtak... elborult tekintetem új prédát keres mondhatni... XD De szerintem ez természetes,mindenesetre bármikor becsaphat a villám...
"Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot. Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott. (...) A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Légy fülig szerelmes, olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza. (...) Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél." (Ha eljön Joe Black- Anthony Hopkins) <3 jó film és ez a magyar hang... (Sinkó László)
Részlet a filmből: És még Brad Pitt is olyan emberinek tűnik...
És a kedvenc magyar hangom:
Verset olvasni jó! Komolyan, én nem mindig voltam oda meg vissza a versekért, mondván: semmi értelmük és minek ez bla bla bla, de egyszer csak megvilágosodtam és rájöttem, hogy több értelme van, mint több más dolognak. Egyedi és megismételhetetlen és kiismerhetetlen, mindenkinek mást jelent és olyan elképzelhetetlen, hogy hogy tudtak a költők verseket írni, mennyi fantázia és érzelem kellett hozzá. Én is próbálkozgattam vele mondjuk... de korántsem éltem meg annyi mindent, hogy érzékletesen tudjam kifejezni magam. hehe, erre mondom,hogy: "Boldogok a lelki szegének." a folytatással, hogy: "mert övék a mennyeknek országa", már nem értek egyet. Ők nem is élnek, nem éreznek, nem szenvednek, nem dobban egyszerre a szívük... csak magukat áltathatják vele,hogy majd a halál után mindezeket átélhetik... De minek addig várni? Viszont az tény,hogy nem mardossa őket a szomorúság vagy a féltékenység se...
"Mikor láttam, hogy szerelmemet egy gavallér kíséri haza, sziszegést véltem hallani, s a Hold sütötte balkon egyik zugából előtekergett a féltékenység zöld kígyója, bekúszott a kabátom alá és két perc alatt tönkremarta a szívemet." Charlotte Bronte- Rochester Gróf
Szerintem tehát verssel lehet leginkább körülírni egy érzelmet... most a zene mániások: "Jaj, zene nélkül nem tudok élni, az az életem értelme, én maga vagyok a zene és bla bla bla" megköveznének, de ízlések és pofonok. A vers az csak az embertől függ. Ember írja, ember olvassa emberi hangon és a hangra mondom én, hogy a lélek tükre és nem a szem... persze ezért meg a némák köveznének meg... a zenéhez pedig (ha nem egyszerű énekről van szó, amit dallamos versnek tekinthetünk...) hangszerek is kellenek és az már olyan mesterséges. Persze hallgatok én is zenét, félreértés ne essék, sőt még ilyen DJ számokat is, mert "felpörgetnek" és "feltöltenek",mert ha egy verset olvasva mennék az utcán, nagy valószínűséggel orra buknék, ha viszont bedugom a fülembe a fülest, akkor szabad a szemem... mondjuk nem hallok... és vagyok olyan ügyes, hogy fent maradok egy üres járatos villamoson is, mert nem hallom,hogy a vezető nekem vakerál... de :D van ilyen... vicces volt azért mondjuk... vicces és cseppet égő, na de nem volt ott rajtam kívül senki mondjuk... mert Ők hallották,hogy a vezető azt mondja,hogy: "Tessenek leszállni kérem, nem ez a villamos fog indulni!" na igen. De akkor rádiót hallgattam és annak még értelme is van,mert mindig megkapom,hogy nem vagyok járatos a világ történéseiben,de a rádióban mondanak híreket is ugye... szóval... á, mindegy is....
Most csütörtök van és csak 4-től lenne órám... de visszamegyek matekozni a TIK-be... Egyetem,begyedem... és így meg van az eleje, a közepe és a vége is!
utóirat:
"Ne oly vágtatva, még jókor beéred, Talán előbb, a célt, hogysem reméled, És sírni fogsz majd, látva, hogy mi dőre, Míg én kacaglak. - Menjünk hát, előre!
A lemezkiadók se rajtam fognak meggazdagodni mondjuk... de az okostelefonomra előszeretettel töltögettem le őket mostanában.
LINKIN PARK : LIVING THINGS
Imádom,minden szám tetszik rajta! Chester üvölt, ugyanakkor a számok dallamosak is.
LINKIN PARK : A THOUSAND SUNS
Szintén-szintén jó. Régebben sok Linkin Parkot hallgattam, aztán azt hittem,hogy azért nem,mert "kinőttem belőle", aztán meg rájöttem,hogy ez tiszta hülyeség... XD Szóval,most addig hallgatom,míg szét nem szakad a dobhártyám! Eskü... :D
És és és,mert azért a LP-en kívül is van élet...
SCISSOR SISTERS : MAGIC HOUR
Mert őrültek és őrülten jók! Szóval lassan meg fogok süketülni,de ez generációs ártalom....
Annyi mindent akarunk, gyakorlatilag Mindent akarunk. Mindent egymás után... "Csak ennyit kérek ó és többet sose, csak még ezt az utolsót." Vagy mindent egyszerre. "Világuralom! Muhaha..." És azért,mert semmink sincs, a hippik ebbe megpróbáltak belenyugodni, mi már feladtuk a próbálkozást. Az élet elsuhan és megesznek a kukacok, mint János bácsit a csata után.
Mostanában Ákost hallgatok. Nemrég tudtam meg,hogy verseket is ír hm... végül is... elhiszem
Magam, mindig
Holtaim vizéből A tudást kiittam, Vetettem papírra Bölcselő dalokat, Üzenet volt minden, Vagy csak így akartam látni, Hallani kívántam titkos hangokat, Vártam az álmot, S ha megjött: hittem, Csalódtam végül És Semmire se vittem, Rázkódnék most is, Sírnék, hogyha volnék Boldog vagy tudatlan, De sorsomat tudom rég, Nem büszkeség csendje Fogja be a számat, Elkerüli házam A hamis vak alázat. Nincs már semmi titkom, Mindenem kiadtam.
Magam voltam mindig, S nem magamra maradtam
Ja igen pl. ezt is ő írta.
Kicsit depresszív, de azt is kell.
Most komolyan... a cserebogarak halhatatlanok??? Én nem hiszem, tapasztalatból mondom.
ÁÁÁÁ, előrendeltem a Libriben és küldték az e-mailt,hogy megjött. Királyság,habár... nincsenek nagy elvárásaim, ezen esetben a tv sorozatot jobban kedvelem,de hogy a gyűjtemény teljes legyen,meg ne fukarkodjunk a bizalmunk osztogatásával. Pont elkapott az esé és legalább volt hova bemenekülni! ^^
2. A Hollywood hírügynökség pólója
jó... nem igazán látszik,de szürke póló,egy cseppet drága volt,meg is kaptam rendesen,hogy nem bánok jól a pénzemmel bánni és... tényleg nem... papír fecni,ami jó,ha van,de semmi extra ... és még jó,hogy nem voltam itthon,mikor jött a futár,ahogy megjósoltam,de aztán hazajöttem és minden simán ment. Szóval... :D
Mikrofonpróba 1 1 1 2 2 indul a mandula, Zsolti egy kis kakaót még, ez már sok 1 1 1 2 köszi,így jó ...
Az nem állapot,hogy hetente tudok írni,de csak az lesz. Na szóval... az érzelmek kavargása némileg lecsendesült,hogy ennek van e köze a robotgépünk eltűnt robotoló izébigyójához... azt nem hiszem,de így nem lehet felverni normálisan a tojáshabot. Milyen dolog az ilyen?! Na de szorítkozzunk a lényegre...
Kezd benőni a fejem lágya,nem hittem,hogy ennyire hamar bekövetkezik ez... vagyis koncentrálni kell rá az biztos,de NEM,nem szabad ezekre gondolni,de ha egyszer mindenki ezzel jön...úgy nehéz...
Hm... ha nem izgatom magam, majd becsap a villám vagy vénlány maradok,amíg csak élek... legyünk szélsőségesek...
Addig ezt ide berakom,mert majd erről is szólok:
Na igen... voltam a Jateban,de előbb azt mondom el,hogy milyen béna is vagyok... nem hiába mondta a fodrász,hogy sötétszőke a hajszínem,habár Tamara szerint mindenkinek ezt mondják,akinek fura a hajszíne,na de én akkor is erre hivatkozom: 1. majdnem bezúgtam egy zsúfolt pizzázóba,mikor elmentünk ebédelni a lyányokkal... konkrétan... 2. beragadtam a TIK-es forgóajtóba... mert éppen magyaráztam Ákosnak valami félreértésről és hát... pf... ez is meg volt 3. eltévedtem,na jó úgy kollektívan tévedtünk el a srácokkal,de akkor is... ja ééés ez még hamarabb történt,de két órával hamarabb mentem be fizikára és az ütő megállt,hogy tök üres volt a terem... még jó,hogy nem nyeltem le előtte egy ütőt. De, hóbortos természetem lányos bajként fogom fel,hogy... magamat nyugtassam főleg. Az a TIK, mindig kíváncsi voltam rá belülről és szép is tényleg,csak még az átlátszó üvegű liftet nem próbáltam ki,mert... Tamásnak klausztrofóbiája van szerintem... de nem vallaná be. És ott mindig összefut az ember ismerősökkel,ma pl.: Dancsival, de hogy azt a srácot nem látom sose,azt,akit egyrészt a Mars téren,másrészt a TIK-ben sorbaállásnál láttam... hogy is volta az az elhatározás a villámról?! öhm... ilyen vagyok sajnos... az akaraterőm valahol megragadt a szilveszteri: "na és akkor most vagy egy évig ne igyunk kólát"-nál... ez volt vagy 3 éve és azóta sem ittam,de nem hivatkozhatok állandóan erre. Az a bajom,hogy túl gyorsan megunom a dolgokat, mint a parizert...
Na akkor a Jate:
:D ez a szám... de azért van,mikor jólesik kimondani... 6-an voltunk összesen: én,Viktor,Zsófi és még három lány. Először a Bortért néztük meg,ettünk vattacukrot és felfaltuk a sajtpultot, de ilyen árak mellett ki vesz sajtot... Jaj, a kv és a sajt a két gyengém... Aztán úgy éjfél körül már épp ideje volt a Jateba is bemenni,akkor még nem sokan voltak,de percek alatt tömeg lett. Bátorságot merítettünk, én egy kis gin tonik-ból a többieket meg nem tudom, aztán a bealapozott Ádám is feltűnt a színen... komolyan már őt táncolni látni is megérte az elmenetelt... mint egy spicces medve,aki próbálja leverni a fáról lógó méhkast... kb. Na és a tánc... a sötétség célja és értelme,hogy ne lássák hogy a bénák,azaz én hogyan táncolunk,de tök jó volt azért, jó számok voltak meg minden. A lányokra kicsit jobban nyomultak, mondtam is Zsófinak,hogy mi lett volna,ha kisminkeli magát, ugyanis siettet ezért erre már előzetesen nem volt lehetősége... Viktor meg nem nagyon akart ezekre a számokra rázni,pedig neki sokkal könnyebb dolga lett volna, csak a lányoktól "elvárás",hogy keményen kavarjanak úgymond... a srácok meg, mondom mézet gyűjtenek és darazsakat hessegetnek... Aztán hajnali kettő körül indultunk haza és V. volt,olyan gentleman,hogy hazakísért,hogy ne kelljen Máriót ugrasztanom, de annyira ugráltam,hogy fájt már a lábam,ezért a cipőmet levetve tettem meg a fele utat jeee...
Úgy utálok búcsúzkodni,hogy azt el nem lehet mondani... és nincs kit megölelgetnem...
Szóval... azóta sok minden történt,de ha ezt most mind leírnám,megint elmenne az egész kedvem a blogolástól, de... azért a lényeg a következő: Elkezdődött az egyetem és annyira tetszik minden,a hangulat,az emberek. Nem vagyok az a magányos farkas típus és szerencsére nem is leszek az, bár sokszor hangoztatom,hogy "Jól eltudom én magamat is szórakoztatni",ami igaz is,de csak egy rövid ideig. Furcsa,hogy nincs mindig körülöttem Laura,az pedig még furcsább,hogy sokszor mondanák neki valamit,hogy miket mondott az egyik tanár,ami tök vicces volt és egyszerűen ő nem érti,hiszen nem volt ott. De ugyanúgy az ő szemszögéből... Nem tudom,hogy kikkel teng-leng, de jól elvan... Daniella és Ági is hiányzik, de találkozunk néha napján. Annyira örülök,hogy ők is emlegetnek engem unalmas pillanataikban.^^
"Hogyha kiáltanék,ki hallana engem az angyalok rendjéből?"- mert most úgy tudnék kiabálni egy jóízűt,csak kéne hozzá egy hegy és ilyet nehezen találni itt az Alföldön ugye... Annyi minden,de annyi minden kavarog a fejemben. És szeretnék mindent kiélvezni,minden szívdobbanásnyi időt.
Hogy miben hiszek tulajdonképpen? Istennel kapcsolatban annyiban,hogy az emberek nem akarnak magányosak lenni,nem tudnak magányosak lenni... ezért találnak ki maguknak valakit és ez így jó, ez egy életfelfogás és ebben nevelkedni,annyit tesz,hogy ilyenné válni. Nem egyvalakiben hiszek,hanem valamiben,hogy sosem kell,hogy egyedül legyek, mert mindig lesz a közelben valaki,aki miatt összeszorulhat a szívem. Ez olyan őrültség,olyan ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, olyan varázslatos,olyan új és olyan kellemes és közben fáj és hasogat és kegyetlenül hajít a kétségek tengerébe... " a semmi ágán ül kis Szívem, kis teste hangtalan vacok, köréje gyűlnek szelíden és nézik,nézik a csillagok" Ahogy ők néznek engem,úgy nézem én őket. Annyi ember,annyi kifürkészhetetlen jellem, felfalnám őket,mint a kisgömböc,amiről megjegyzem, baromi félelmetes mese,nem is értem...
Konklúzió: Ha ilyenmértékű zavarodottság áll fönt, gyanakodhatunk az "sz" betűs kifejezésre... már csak egy parányi szikra kéne,hogy a száraz fa lángra lobbanjon bennem, de szerencsére a gyufa elázott az esőben... mondjuk így... de nem maradok magamra az biztos ^^
"szívem egy nagy harangvirág,s gyönge remegés az erőm"
Nem írtam,mert üres volt a fejem... és most is az, illetve nem is üres,hanem túl sok dologgal van tele,mint egy zsúfolt reggeli villamos, ahol nem merek leülni, mert furdal a lelkiismeret, szóval... inkább állok,mint egy szardínia tenné,ha tudna ilyet. De most nem is járok tömegközlekedéssel,mert nincs bérletem. Rájöttem viszont,hogy milyen kellemes,mikor a forró szél belekap a hajamba a biciklin... mondjuk még mindig jobban méltányolnék egy izlandi légáramlatot egy afrikainál.
Így telnek a nappalok, éjszaka pedig új hóbortomnak élhetek... a sorozatnézésnek, jobban mondva konkrétan a Szex és New York-nak. Megérdemlem,hogy pihengessek!
Már kerek három napja (lekopogom) felkelek reggel hatkor és lemegyek futni... persze nem megy zökkenőmentesen a dolog, ma pl.: "pihenő napot" akartam tartani, fetrengtem is az ágyban egy ideig, de furdalt a lelkiismeret na meg az "önbecsülés", hogy úgy mondjam... futok egy kicsit, aztán séta, futás, séta, futás, séta. Mit ne mondjak a séta részét jobban élvezem, na meg azt is, mikor alig bírok feljönni a lépcsőn és vörös konkrétan a fejem... fura, de azt az érzést szeretem, talán azért is csinálom... mazoista alkat, mondhatnánk.
És ismét egy zenés véletlen: Megyek,megyek a Tescoban és mi szól a hangosból? A kedvenc 2000-es sorozatom főcímdala. Jip-jip :D
Fura ez a nyár... mindig keresnem kell valamit, amivel lefoglalom magam, mert fáj kimondani, de unatkozom és tevékenykednem kell... Mégis igaza lett a fizika tanárnak. Kivételesen elfogadom... Csak ne lenne ennyire MELEG. Én nem bírom ezt, kinek van ilyenkor kedve kimenni akárhova is...
felhő jelentés: az iciri-piciri bárányfelhők néha felbukkannak, de aztán szégyellősen el is iszkolnak nyomban... "A bárányka csíntalan a pásztorlyányka csínos." Farkas
Már két Gaiman könyvet olvastam a Tükör és füstöt és a Törékeny holmikat és mind a kettő várakozásaimat felülmúlóan tetszett (talán ezért is szeretem az írót, mert mindig meg tud lepni...). Szóval remélem, hogy ez a könyv se okoz majd csalódást. A főhős neve Árnyék, ami elég bizarr, de nem csodálkozom rajta, ahogy azon sem,hogy egy másik szereplő pedig Szerda úr, amiről nekem rögtön Robinson Crusoe Péntekje jut eszembe... de tetszik az ötlet.
A The Walking Dead képregénysorozat következő része pedig magáért beszél. Egyetlen hátránya, hogy túl rövid és már a felénél tartok, de az első könyv valamennyire kárpótolni tud szerencsére.
Ma elhatározásra jutottam, illetve tegnap este konkrétan. Hogy mivel kapcsolatban azt nem igazán tudnám megmondani ez amolyan általános elhatározás... Remélem,hogy meg tudom valósítani és nem adom fel félúton,mert eleinte minden új dolog nehéz, de igyekszem belejönni és hatékonyan tölteni a nyár fennmaradó részét... hm... csak valahogy úgy nem megy az írás, egyrészt mert baromi meleg van itt a gép előtt, másrészt mert zavarnak a zajok és ha eszembe jut valami azt hamarosan el is felejtem... zavaros minden, "gondolataim cikáznak, előttem feltűnő alakodon járnak"... pf. de igyekszem. Az akaraterő próbája ez az egész és alapvetően minden, amit az ember csinál.
Véletlenek folyton történnek és pont ez a jó bennük. Csak várnunk kell rájuk és bekövetkeznek... már ha valaki szereti a véletleneket és a meglepetéseket, mint én.
Egy forró júliusi napon sétálsz. Szemedbe tűz az napsugár, a betonból lábaidon felkúszó levegő, szinte éget. Nincs a füledben a fülhallgatód, hallod a lépteid zaját és a körülötted lévő emberek nyüzsgését. Céltudatosan haladsz előre, de néha még emlékeztetned kell magad, hogy "ballábat a jobb után, jobbot a bal után", nem olyan könnyű "suhanni", mint ahogy mondják. Várhatnál egy trolira, talán kényelmesebb lenne, de meggyőzöd magad, hogy a séta talán hasznosabb és nem is olyan nagy a táv. Egy pékség előtt haladsz el és eltűnődsz, milyen jó, hogy te nem vagy pék, főleg ebben az időben, de friss kenyér sós és vajként elomló illata mindenért kárpótolhatja őket. És ez a szám hallatszik ki a pult mögül a tárva nyitott ajtón keresztül. Nem a kedvenced, de felfigyelsz rá és azon tűnődsz, hogy valyon mikor kerülsz olyan messzire, hogy füleid eltompulnak és ismét csak a közlekedés zaját hallodd, ami mga is egy furcsán komponált dal. Az út remeg a látóhatáron. A flip-floppok cuppognak és a fáradt, verítéktől nyirkos és meleg sóhajok sűrűsödnek. És újra meghallod azt a bizonyos számot. Mostanában nem szereted, egyszer talán hallgattad, még az mp3-on is fent volt, de teljesen meg is feledkeztél róla. Három srác ül egy butik előtti lépcsősoron, tarkójukat törülgetik és nagyokat kortyolnak egy üveg kólából, közben egy zsebrádiót hallgatnak, hogy telljen az idő, mire megérkezik a troli. És ismét a refrén szól. Nem érted,hogy miért, de ajkad önkéntelenül és mosolyra görbül. Egy kis csoda, vagyis inkább csak te gondolod így abban a pillanatban. Talán a még egyszerben reménykedsz, de sietősre kell venned a tempót. Akkor meglátod, akit kerestél, de elfelejted, hogy mi is történt és valószínűleg nem is tudnád ésszerűen elmagyarázni...
Áldás vagy átok ez a nagy meleg (továbbra se félreérteni)? Jó,hogy átok... kb. úgy élhetjük túl,ha lehúzzuk a redőnyöket és teljes sötétségbe burkolózunk, de akkor nem látunk, így fel kell kapcsolnunk a villanyt... Ez egy ördögi kör. Ma a Tesco-ba mentünk úgy ösznépileg és mikor átkeltünk a húsos pultok előtt... az semmihez sem hasonlítható érzés. Oda akarok menni nyaralni, csak kéne egy kényelmes napozóágy és egy helyes pincér,aki félóránként hoz nekem egy jéghideg frappét... (Görögországi nosztalgia) Afrikai meleg mi? Ha ez így megy tovább még pár évig mi is szép barnák leszünk, amit azért nem bánnék, de akkor is... és pont a "napfény városában" lakni... őseink lehettek volna előbbrelátóak...
Csak,hogy megpróbáljam utolérni magam leírok még valamit.
Ha az ablakból kinézel, mondjuk egy kora nyári unalmas iskolai óráról... képzeld el,hogy tudatod kiszállhat a testedből,de csak úgy,ha van egy másik test,ami befogadja. Tegyük fel,hogy egy sofőr teste... Ez több problémát felvet... egyrészt én speciel nem tudok vezetni,szóval ha nem mennék neki az első utamba kerülő lámpaoszlopnak,akkor a másodiknak már biztosan, de ha tudnék,mit csinálnék,mert, hogy nem ismerném a sofőr eredeti célját. Szabad lennék. Ő pedig ott ülne a padban és valószínűleg felugrana és hülekedne, hogy mit keres ő itt, hogy kerül ide és ki ez a sok bamba arc. Felettébb mókás lenne... hát igen így és még másképpen teltek ezek az idők. Szellemi torna, inkább ez,mint egy sodoku... azzal ki lehetne kergetni a világból... uh. Lehet ezért lettem olyan,amilyen vagy,hogy nem ittam elég anyatejet... meglehet,de ezt már sose tudom meg.
Kislányos lelkesedésem nem ismer határokat... az ő esetében. <3
