Véletlenek folyton történnek és pont ez a jó bennük. Csak várnunk kell rájuk és bekövetkeznek... már ha valaki szereti a véletleneket és a meglepetéseket, mint én.
Egy forró júliusi napon sétálsz. Szemedbe tűz az napsugár, a betonból lábaidon felkúszó levegő, szinte éget. Nincs a füledben a fülhallgatód, hallod a lépteid zaját és a körülötted lévő emberek nyüzsgését. Céltudatosan haladsz előre, de néha még emlékeztetned kell magad, hogy "ballábat a jobb után, jobbot a bal után", nem olyan könnyű "suhanni", mint ahogy mondják. Várhatnál egy trolira, talán kényelmesebb lenne, de meggyőzöd magad, hogy a séta talán hasznosabb és nem is olyan nagy a táv. Egy pékség előtt haladsz el és eltűnődsz, milyen jó, hogy te nem vagy pék, főleg ebben az időben, de friss kenyér sós és vajként elomló illata mindenért kárpótolhatja őket. És ez a szám hallatszik ki a pult mögül a tárva nyitott ajtón keresztül. Nem a kedvenced, de felfigyelsz rá és azon tűnődsz, hogy valyon mikor kerülsz olyan messzire, hogy füleid eltompulnak és ismét csak a közlekedés zaját hallodd, ami mga is egy furcsán komponált dal. Az út remeg a látóhatáron. A flip-floppok cuppognak és a fáradt, verítéktől nyirkos és meleg sóhajok sűrűsödnek. És újra meghallod azt a bizonyos számot. Mostanában nem szereted, egyszer talán hallgattad, még az mp3-on is fent volt, de teljesen meg is feledkeztél róla. Három srác ül egy butik előtti lépcsősoron, tarkójukat törülgetik és nagyokat kortyolnak egy üveg kólából, közben egy zsebrádiót hallgatnak, hogy telljen az idő, mire megérkezik a troli. És ismét a refrén szól. Nem érted,hogy miért, de ajkad önkéntelenül és mosolyra görbül. Egy kis csoda, vagyis inkább csak te gondolod így abban a pillanatban. Talán a még egyszerben reménykedsz, de sietősre kell venned a tempót. Akkor meglátod, akit kerestél, de elfelejted, hogy mi is történt és valószínűleg nem is tudnád ésszerűen elmagyarázni...
Az élet apró örömei a véletlenek.
