Az első vizsgaidőszak,amin szerencsémben áll részt venni... mondhatom eddig elég nagy szívás... 1. szétfolyik az agyam a sok információtól 2. unalom a köbön 3. közel s távol semmi arc, de a kutya legalább megpróbál szórakoztatni úgy a hajnali órákban... reggel... és késő este... napközben még ő is alszik, bárcsak én is ezt tehetném.
De ha úgy vesszük még csak egy vizsgám volt, az is internetes és hát... hogy is mondjam, volt segítségem, de 100%-os lett és ez uh...
Ez olyan,mint mikor futsz csak úgy (ebben a fura és érthetetlen dologban azért vagyok járatos kissé,mert nyár elején próbáltam... felkelsz 6-kor hajad,mint a szalma, de harcos kedved,mint Xéna, aztán meg 50 m futás, 100 m gyaloglás etc. így megy ez) na és futsz és már úgy vagy vele,hogy nem bírod,aztán meg:jön a "jaj,ne legyél már ilyen anyám asszony katonája" és futsz tovább... rászánni magad valamire nagyobb meló,mint megcsinálni azt.
De a befektetés megtérülhet persze, csak szívás,hogy egyszer kapsz egy jó hírt, hogy megvan az UV... (ellentmondásos), aztán meg jön,hogy "ezt neked a matekod meg benyelt egy karót" hát jó... de nincs más hátra,mint előre, legyünk optimisták.
És,hogy fura-e Laura nélkül tanulnom (ha esetleg... netalántán... véletlenül... de ne agy' isten, amit nem fogok nagy I-vel írni,mert nem) valaki nem tudná,hogy ő ki,akkor mondom csak,hogy az orvosis ikertesóm (képzeletbeli természetesen...). Szóval nem olyan gáz, csak ne kötné le állandóan valami vagy valaki... vagy valakik a figyelmemet... -_-
