Csak,hogy megpróbáljam utolérni magam leírok még valamit.
Ha az ablakból kinézel, mondjuk egy kora nyári unalmas iskolai óráról... képzeld el,hogy tudatod kiszállhat a testedből,de csak úgy,ha van egy másik test,ami befogadja. Tegyük fel,hogy egy sofőr teste... Ez több problémát felvet... egyrészt én speciel nem tudok vezetni,szóval ha nem mennék neki az első utamba kerülő lámpaoszlopnak,akkor a másodiknak már biztosan, de ha tudnék,mit csinálnék,mert, hogy nem ismerném a sofőr eredeti célját. Szabad lennék. Ő pedig ott ülne a padban és valószínűleg felugrana és hülekedne, hogy mit keres ő itt, hogy kerül ide és ki ez a sok bamba arc. Felettébb mókás lenne... hát igen így és még másképpen teltek ezek az idők. Szellemi torna, inkább ez,mint egy sodoku... azzal ki lehetne kergetni a világból... uh. Lehet ezért lettem olyan,amilyen vagy,hogy nem ittam elég anyatejet... meglehet,de ezt már sose tudom meg.
