(erről a képről jutott eszembe)
Felébredtem? Nem tudtam pontosan megmondani... Talán fél úton lehettem az álom és a valóság között a senki földjén éppen. Fázott a jobb lábam, így behúztam a takaró alá. Meleg kötött takaró... Jó volt összekucorodni alatta. Lassan kezdtem…
Címkék: saját
Szólj hozzá!
"Egy kis darab ott van belőlem e képen,csupán egy pillanat,de ha akarod örökké tarthat. Szememben láthatod tükröződni önmagad. Vigyázz ránk! Így nem feledjük egymást soha..."
(szentimentális énem egyre inkább előtérbe kerül így a ballagás vészes közeledtével... :D )