Elveszett holmik osztálya

Örömmel jelentem,hogy megértem,akár egy megy. Két hónapi tömör gyönyör, kettes típusú kétoldali farpofa elhalás és agyérgörcs után ennyit értem. Kb. 3 óra és vége 4 év megpróbáltatásainak... Nem volt olyan "nagy durranás", mint amire egy naiv lélek számít, de mégis, azt mondhatom,hogy ismét letettem valamit az asztalra a nyelvvizsga után. Nem vagyok maradéktalanul elégedett magammal, de nincs bűntudatom vagy ilyesmi inkább csak az az üres érzés, még csak nem is esett le a vállamról semmiféle súly... még nem fogtam fel csak felkészülök rá,hogy a későbbiekben mit is kell majd felfognom... Annyira furcsa, először is fáj a lábam, pedig alig jártam valamicskét és a sarkam se volt vagy öt centi, de annyira elszoktam a jövés menéstől. Viszont fekveülésbenfetrengésben azt hiszem, világbajnok is lehetnék vagy indulhatnék a címért... Tudom,tudom, lesz ez még durvább is, de minden minden domb előtt azt hisszük,hogy "uh, már csak ezen kéne magam átmásztatni és utána jön a lejtő" ja csak, arról nem szól a fáma, hogy mikor felérsz a tetőre és körbenézel további dombokat látsz és elvétve egy-két hegyet is... Másodszor pedig nem tudok magammal mit kezdeni... nincs kedvem még semmibe se ma belekezdeni, még az írásba sem... fáradt vagyok,de nem tudtam elaludni, holnap pedig vár a jól kiérdemelt shopping túra, hogy ápoljam női énem és még mennyi minden. Nem akarom,hogy a nyár érdemtelenül teljen. Ez vicces, két hónap szenvedtetés és utána két hónap nyár... Vajon hová vesznek fel? Vajon lesz e gólyatábor? Vajon eljutok e a Bodies-ra? Vajon befejezem e a Végre-t. Ez utóbbiban erősen bízok,sőt annyi ötlet merült fel bennem! Új célok, új remények! "A new name, a new life." mondotta volt Sylar.