Szerelmem (individuális)
Az enyém, el nem eresztem.
Pilleformán lebben,
Ámulatba ejtve lelkem.
Végre elkaptam… az érzést,
De felmerült pár kérdés:
Kitépjem szárnyad
Vagy gombostűvel döfjelek keresztbe?
Döntöttem, megtéve az utolsó lépést,
S kalitkába zárván
Rád szorítottam szívem befőttesüveg fedelét.
Én csak boldog akarok lenni,
Nem feszengve téged etetni.
Csak addig maradhatsz úgyis velem,
Míg nem vagy már túl kellemetlen.
A folyosón (szubjektív)
Izzadni kezdett tenyerem,
S hevesen verni a szívem.
Gondolataim cikáztak,
Előttem megjelenő alakodon jártak.
Szerintem te is észrevetted,
mikor tekintetünk egy pillanatra összeért.
Intettél, s én halkan megremegtem,
Mintha már ott lennénk a házasságkötő teremben.
Kiáltottam volna, hogy: Igen, igen!
Mikor egy Másik mögülem kiugorva beléd karolt.
Kezeim zsebembe rejtettem és gyorsan félrenéztem.
Milyen érdekes ott az a folt!
A biztonsági őr (objektív)
Néha elszenderedve,
Majd a maszatos képernyőket kémlelve eltűnődtem:
Tekinthetünk-e filmként az életre?
A minap is ott ült az a turbékoló pár. Ott ni!
Az étterem teraszára innen pont rálátni.
Mohó volt a fiú, a tésztát tömte magába,
Tekintete pedig kalandozott,
hol két mellre, hol vissza a tálba.
A lány pedig kacagott, hogy csupa maszatnak látja,
S készségesen egy szalvétával kínálta.
Egyszerű eset, mondhatnánk:
A srác a csajt csak kihasználta,
Nem is magát, inkább őt etette,
Mikor kedve volt, az ágyába vitte,
Akár egy szappanoperában…
De megcsillant valami egy pezsgőspohárban.
Ekkor a férfi letérdepelt és akár egy homár,
Fülig vörösen, el-elakadva
Tátogott valamit ostobán.
Hogy mit felelt a lány, nem tudom,
Pillám leereszkedett, elnyomott az álom.
(Azok a fránya reklámok… dögunalom.)
