"Nos", hogy ezzel a drámai szófordulattal kezdjem...Közben kigondolom,hogy mivel is kezdhetném szentimentális jegyzeteimet...
Egész délelőtt és délután gyomorgörcsöm volt, ha finoman akarok fogalmazni. Annyira készültem meg már lejátszottam gyakorlatilag az egészet az agyamban,persze ahogy szokott az lenni, kb. semmi se úgy sikerült,ahogy elterveztem, pedig nem is hittem volna,hogy lehet még annál is jobb variáció. ^^
Kisebb anyás hm... hogy is mondjam, "közjáték" után, na jó, benne hagyta már legalább negyedjére a lakáskulcsát a postaládánkban. De miért nézi meg elmenet a postát? Rejtély... mindenesetre, a szomszédnéni szerint ez "felhívás keringőre" és szerintem is. És így be kellett kukkantanom az általánosba, átfurakodni kisírt szemű anyák és fáradságtól sivítozó gyermekek tömegein, megkeresni azt a tantermet,amiről azt sem tudtam,hogy hol van, de már a portást sem ismertem, szóval... de elintéztem.
Majd kedves fuvarozónk, nevezzük Varró Tihamérnak... na jó,ez elég nevetségesen hangzik,akkor maradjunk csak a T.-nél. Szóval T. szerencsésen eljuttatott minket és a tortát természetesen a helyszínre, ahol már vártak ránk és erőteljes köhögéssel jelezték jelenlétüket is. Asztalunk persze nem volt... lefoglalva... Minek jártam le a lábam, tévedtem el és kerültem kínos szituációkba miatta? Huh... de most már mindegy. Egész jó hely lett,ahogy a pöfögő ifjúság szétszéledt mellőlünk.
És érkeztek sorra a vendégek és hozták az ajándékokat! Mert nem az a lényeg,de azért egy elég meghatározó pontja egy szülinapi bulinak, mármint az ajándékozás meg a gyertyafújásvalamitkívánás (amit már vagy két hete megejtettünk...) és a tortaevés. Szóval az ajándékok nagyon találóak voltak, olyan kíváncsi voltam,hogy mire gondolnak vagy "mire gondolnak,hogy én mit gondolok" az emberek...
D. a Házi áldást adta nekem, amin annyira meglepődtem,mint még semmin! Annyira örülök neki,hogy emlékezett vagy Á. emlékezett erre, mert meséltem, de vagy egyszer-kétszer, hogy nagyszüleim "rumliszobájának" falán is lógott egy ilyen áldás, csak az egy tányéron volt. És gyakorlatilag ezzel keltünk és feküdtünk. Most már az a ház se áll és... szóval örültem neki,nagyon. Amin még meglepődtem az T. ajándéka volt a The Walking Dead!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Már tettem róla korábban említést... de ismeretségemben max. csak miattam ismerik az emberek, "ismerik" az túlzás, inkább nem kérdezik meg már olyan hangosan,hogy "Az meg mi a...?" A 3. kötetet,mert ez képregény, a sorozatban is ez az évad fog következni, de azért nem kicsit más ez... páran élnek,akik a sorozatban már régen alulról szagolják az ibolyát, néhányan pedig csak úgy új karakterek, ugyanis már vagy a felénél tartok (egy este alatt)... Laura szerint "Nem élvezem ki igazán!" és, hogy "Nem figyelem meg a képeket!" Hát... meglehet, de nem bírom ki. Aztán T. (egy még nem említett T.) csinált egy első benyomásra "matyó hímzéses", másodikra "kalocsai mintás" (ki tudja ezt megkülönböztetni) pólót. V.-től véres könyvet kaptam,ami "Tetszeni fog nekem!" Hát... remélem, hogy elég... véres, na jó, nem... Aztán T.-től (a Varró Tihamértól) egy táblácskát,ami találó,erre még rákérdezek. Csak annyit mondok még: konyakos meggy... ("Isten áldása"...ahogy apa mondaná,csak azért teszem idézőjelbe,mert azért ő a tökfőzelékre is ezt mondja, de azért hol van a tökfőzelék a konyakos meggyhez képest, remélem,az alkoholizmus nem itt kezdődik...), aszalt gyümi minden mennyiségben és pocket coffee... Hogy ezek a vendégek,már ilyen szempontból is megkapnák a szuper brand elismerést, az nem kérdéses. Jaj a kaktusz, J.-től kaktuszt kaptam! Hm... remélem legalább egy hetet kibír velünk... valahogy nem vagyok jó hatással a növényekre.
A tortát is elfogyasztották,na jó még mára maradt egy szelet,de azt meg mi pusztítottuk el Laurával. Nagyon finom volt. De a villakészlet hiányosan maradt vissza... Összeillett minden, Á.-nak tetszett volna...
Beszélgettünk, csocsóztunk, sétáltunk, nevetgéltünk, ettünk, ittunk... Remélem,hogy mindenki jól érezte magát, mert én nagyon! Olyan kis édes volt mindenki!!! Na igen... a túlzott érzelmességet megpróbálom visszaszorítani,mert különben vagy... még legalább öt sok "!" jelet írhatnék. :) Aztán beesteledett és haza indultunk. Zs.-t elvittük a padjához. hm... még annyi mindent írhatnék, hogy hogy zúgtak el egyesek majdnem a mosdóba, hogy megtudtuk, milyen színű a tonik, mennyire fotogén L., hogy egy kicsi testbe hogy fér bele egy korsó sör... hm.,már ezért megérte... És a "kietlen" város, a villogó sárga lámpák, a hűvös levegő...
Jövőre megismételhetjük!
