"és ha majd megunja a fákat,
Mikor és miért érzi azt az ember, hogy meg kell változnia? Idomulnia a környezetéhez, behódolni majd beletörődni... Miért nem vagyok úgy jó,ahogy vagyok? Vagy miért nem vagyok így elég? Talán mások miatt, mert könnyebb ezt mondani...mint beismerni, hogy "magam" miatt. Azt hiszem ez a legnehezebb, eljutni arra a pontra,hogy "megelégszünk magunkkal". Nem azért,mert egyebet nem tehetünk, csak ennyit érünk, hanem ,mert ezek vagyunk mi és egy életünk van. Olyan akarok lenni,amilyen vagyok. Tény,hogy a "helyes" utat megtalálni időigényes és csúszós kövekkel van szegélyezve, de megérheti. Persze könnyű mondani... és még könnyebb elővenni ezt a szókapcsolatot: "Miért nem vagyok olyan,mint...?"
A bölcsesség tapasztalatokból fakad, de mivel nem vagyok még aggastyán... De azt megtanultam,hogy a befőttes üvegbe tett béka sem változik darázzsá, ha ki akar szabadulni (és perce herceggé sem, pedig azt nem bánnám...), hanem elrugaszkodik és megpróbál kiugrani... (És tudom,hogy ennek se füle, se farka... :D )
