"A közönség tudja az igazságot. A világ sivár, nyomorúságos és olyan kiszámítható, de ha az embereket becsapod, akár egy percre is, megtörténik a csoda, és akkor te is láthatsz valami csodálatosat. Még most se tudod? Azt a kifejezést az arcukon..."
Az ember eleinte betette lábát egy mezőre, megmászott egy dombot,majd egy hegyet, megfürdött egy folyóban, sorra vette a csillagokat, leírta a tapasztalatait így szépen lassan kinőtte...kinőtte a Földet. Álmodott hát egy új világot, hol a lehetetlen lehetséges, hol a művészet az úr, hol kövér angyalok hemperegnek vattacukor felhőket habzsolva, hol nincs kézzel fogható, ezért minden végtelen, olyan ez,mint a gumis derekú nadrág. Majd nem csak megunta, de volt, hogy meggyűlölte az evilágot és feladta azt. Miért? A Titokért. Éhezünk a titokra most már mi is, az utódnemzedék, mert beleszülettünk az elégedetlenségbe, a reménykedésbe. Van e alapja mindennek? Értelme? Majd kiderül, minden esetre mi nem hinném,hogy megéljük...
Olvasol? Filmeket nézel? A forma után kutatsz a felhőkben? Keresed szemeddel a szivárvány végét? Várod az első csillagot,hogy kívánhass valamit? Hát én biztosan...
