1880-as évek, Saint Mary Bentlakásos Iskola, Ashford
Peter Hokins
Az emeletes ágy felső szintjén ültem és szorongattam apám könnyeimtől pecsétes és gyűrött levelét.
"Drága fiam, Peter
Sajnálattal kell közölnöm veled,hogy idén sz őszi iskolaszünetben nem küldethetek érted . Új megbízást kaptam egy hajórakomány ügyében. Sokat kell most dolgoznom és nem szeretném,ha egy üres ház fogadna. Majd mindent bepótolunk Karácsonykor.
Vigyázz magadra és tanulj rendesen,ne hozz rám szégyent. Édesapád "
Már vagy századjára olvastam és mégis, nagyon fájt. Felsikoltott alattam a dohos matrac,mikor eldőltem az ágyon és az oldalamra fordultam, a fal felé. Egy széles repedés tátongott előttem, amit néha unalmamban egy kanál végével tovább mélyítettem, de most csak aludni akartam, hogy végre elmúljon ez a szörnyű fejfájás... Nyitva maradt az ablakom, süvített be rajta a csípős novemberi szél. Meglebbentek a függönyök és a Hold ezüstös fénye is hullámzott a sötét tapétán, kísérteties, főleg, hogy a hat személyes szobában csak én maradtam,a többieket mind várták otthon, de engem...
1880-as évek, december 23., London
Peter Hokins
Vén, kopaszodó férfi jött elém a vasút állomásra. Besötétedett és esett az eső, még csak nem is a hó... így lassan tudott haladni a vonat, egy óra késésben voltunk. E várakozás láthatóan az értem kiküldött véneembernek sem volt ínyére. Még a peronon kitépte kezemből egyik barnabőr kofferomat és határozottan elindult a kocsink felé, én pedig utána bukdácsoltam. Alig haladtunk pár lépést, máris bőrig áztam, sötét nedves tincseim polipkarokként ragadat arcomhoz és kabátom se védett a nyirkos széltől. Az állomás kapuján kilépve kissé megtorpantam és körbekémleltem. Tengernyi tülekedő kocsis: "Elvihetem Uram?" "Egy fuvart esetleg?" és egy újságos fiú is kurjongatott: "Friss News-t tessék! Itt a mai újság! Hírek a nagyvilágról és Londonról, tessék csak,tessék!" Otthon,édes otthon... De nem bámészkodhattam sokáig,mert a kocsisom karon ragadott és a fogatunk felé ráncigált. Sóhajtottam...
Az ajtót a szolgálónk, Tereza nyitotta ki, majd szólt apámnak is,aki mikor meglátott, még úgy vizes kapátostul erősen magához szorított,aztán zavartan vette észre,hogy maga is csurom vizes lett. Elhúzta a szája szélét és miután adott pár penny-t Donald-nak (mint kiderült, így hívták a vénembert) rázárta az ajtót. -Jó,hogy látlak fiam... Öltözz át,mert megfázol itt nekem. Utána beszélhetünk.- Így hát felvittem két bőröndöm a tölgyfa lépcsőn, az emeletre, ebben Tereza is segített. Semmi sem változott,pedig már vagy egy éve nem voltam idehaza...
