Mint már mondottam,az ember mindig olyanra vár,mit éppen meg nem kaphat. Most ez az eső,mivel szárazság és hőség van. Erről eszembe jutott,mikor nyári délutánokon a friss záport néztem az ablakon keresztül. Hogy nekieredt, a pocsolyák szinte habzottak és ez a hab elöntötte az utakat, a járdákat, az udvarunkat... mintha egy kisebb fajta özönvíz éltünk volna át... már vártam a bárkát,hogy kifordul a sarkon. Vitte a leveleket, a hangyákat, a pöttyös labdámat. De hamar vége szakadt, percek múltán. És akkor kisütött a Nap, aszikrázó, forró napsugár és a hűvös vizet mind felszívta a puha homok, még sár sem maradt,mi emlékeztetett volna a nagy záporra. Az utca elcsendesült és én elmentem az ablaktól,vissza, tenni ami kell...
