(Előljáróban: Egy házihoz ötleteltem,amit aztán nem írtam meg... :) Egy álombéli arcról...)
Szép a hajad,mint az álmosan leomló fénylő csokoládé, a bűnözés gyönyöre.
Szép a bőröd,mint a hajnali fénytől ragyogó tiszta márvány.
Szép az állad,mint a szilárd domboldal,mit nem moshat el az élet árja.
Szép a füled,mint a gondolatok börtönének ódon vaskapuja.
Szép orcádnak pírja,mint az alkonyatnak gyöngéd színei.
Szép a ajkad,mint az élettől duzzadó ropogós cseresznye.
Szép az orrod,mint a örök síkságból kiemelkedő zordon orom,mely hódítójára vár.
Szép a szemöldököd,mint az akaratos hős kardja,erős,de védelmező.
Szép a pillád,mint a kacér titkokat örző könnyed legyezők,mik elsodorják a megtévesztő csillámokat.
És szép a szemed,mint a szerelmes lélek halálos szakadéka, a tenger folytó mélysége, a végtelen űr...
De felkeltem és hiába dörzsölöm a szemem,nem látlak, csak egy érzés maradt utánad: hiány?
